Biztosítás ufók, szörnyek és hajvágás ellen? Naná!

Szinte napra pontosan 350 évvel ezelőtt, szeptember 2-án tűz ütött ki London belvárosában, a Pudding Lane egyik üzletében. A lángokban hamuvá lett a város 80 százaléka, így 70 ezren maradtak fedél nélkül. Az 1666-os londoni tűzvészt egyetlen ember okozta, mégis súlyos társadalmi és gazdasági következményekkel járt. 22 évvel később, 1688-ban egy Edward Lloyd nevű ember megnyitotta kocsmáját a Londont kettészelő Temze partján. Hogy mi a közös ebben a két, egymáshoz egyáltalán nem kapcsolódó eseményben? A Vienna Life Biztosító blogján elmond pár, kevesek által ismert rejtélyes sztorit és érdekességet a biztosítások történetéből.

A baj – természeténél fogva – bármikor, bárkivel megtörténhet. Az általában szerencsés és a mindig óvatos emberekkel is. Hogy ez mennyire igaz, azt az 1666-os év is bebizonyította.

A nagy londoni tűzvész

Lángokban áll 13 200 ház, 87 templom, a London egyik jelképének számító Szent Pál-katedrális és a Temze-parti metropolisz gyakorlatilag egész belvárosa. Ez a tragikus emlék ráadásul egyetlen emberrel és az ő gondatlanságával kezdődött.

Thomas Farrinor, a királyi pék neve sokak számára ismert Nagy-Britanniában. A férfi annak köszönheti szigetországbeli hírnevét, hogy egy dolgos nap végén elfelejtette eloltani a parazsat a kemencéjében. Ez az apróságnak tűnő hiba alapjaiban változtatta meg London városképét. 1666. szeptember 2-án hajnalban egy szikra miatt lángra kapott a kemence mellett lévő tűzifa, nemsokára pedig már az épület is égett. Kitört a nagy londoni tűzvész.

Kalandos történet

A szeles időben néhány óra alatt a folyó egész északi partja lángba borult. Három nappal később, szeptember 5-ére a város négyötöde hamuvá vált, 8-ból 7 ember otthona leégett, ők pedig még nem rendelkeztek biztosítással.

Szerencsére azonban ez a történet nem így ért véget, ugyanis a Temze-parti város katasztrófája ráébresztette az embereket arra, hogy együttes erővel kell védekezniük, ha nem akarják, hogy a következő tűzvész során ismét minden vagyonuk odavesszen. Eltelt néhány év, mire rájöttek a megoldásra, de az egyértelműen az 1666-os „lángok között született”.

Egy Nicholas Barbon nevű közgazdász társaival ugyanis megalapította az első, tűzbiztosításokkal foglalkozó társaságot, amely kezdetben 5 ezer otthont biztosított. Hamarosan azonban elszaporodtak a hasonló cégek a szigetországban, majd egész Európában is. Ezekből a tűzbiztosításokból fejlődtek ki a mai lakásbiztosítások.

Biztosításért menj a kocsmába!

A helyszín továbbra is a ködös Albion, azon belül is London. Alig két évtized telt el a nagy londoni tűzvész óta. 1688-ban Edward Lloyd kocsmát nyitott a Temze partján. A lármás talponálló hamar népszerűvé vált a velencei, flamand és helybéli hajótulajdonosok, kereskedők és hajóskapitányok körében, akik itt – a sör mellett – a legfrissebb és megbízható forrásból származó hajózási hírekhez is hozzájuthattak.

Edward csapos ugyanis nemcsak az üres poharak töltögetésével volt elfoglalva, hanem időnként a pult fölött található harangot is megkongatta. Méghozzá akkor, amikor a betérő matrózok rossz hírt közöltek vele: azt, hogy egy hajót szerencsétlenség ért, például egy viharban elsüllyedt vagy a kalózok kifosztották.
Fogadni is lehetett

Jó üzletember lévén Edward gyorsan felismerte, hogy a kocsmába befutó információkkal – függetlenül azok tartalmától – több pénzt kereshet, mint a sörcsapolással. Így hát fogadóirodát alakított ki kocsmájában, ahol a tengerészek például arra tehettek pénzt, hogy melyik hajó és mikor jut el épségben valamelyik távoli célállomásra, és hogy melyik jár kevésbé szerencsésen.

Amikor a friss híreket meghallva Edward „kihirdette az eredményeket”, a vendégek elszámolták egymással a fogadásokat, ha pedig a harangot is megkongatta, a hajósok ittak egy pohár rumot a bajba jutott társaik emlékére.

Harangszóra kártérítés

Edward azonban arra is rájött, hogy a birtokába jutó információkkal kisegítheti a szerencsétlenül járt matrózok rokonait, egyúttal megmentheti a csődtől a hajók tulajdonosait és a kereskedőket is. Több év adatait precízen feljegyezve és elemezve ugyanis már könnyen meg tudta mondani, hogy mekkora valószínűséggel tér vissza a londoni kikötőbe például egy, a Távol-Keletre tartó háromárbócos kereskedelmi hajó.

A múltbeli adatok alapján pedig kiszámolta a jövőben várható kockázatokat. Ezen információk alapján a kikötőből a gyarmatok felé kifutó hajók tulajdonosai – mintegy biztosítási díjként – már előre összeadták a később kártérítésére szolgáló összegeket, amelyekből a harangszóra kifizették a kártérítést hajók és az áruk tulajdonosainak, valamint a matrózok családtagjainak.

Valójában nyugalmat vásárolunk

Emlékezzünk csak vissza a csapos nevére! Edward Lloyd. Könnyen lehet, hogy ismerős ez a vezetéknév, a kocsmáros ugyanis ezen a néven később megalapította a világ egyik legismertebb és legnagyobb, hajózási és ipari biztosítóját, a Lloyd’s-ot.

A Tower Streeti kocsmából elindult történet legfőbb tanulsága az, hogy amikor biztosítást kötünk, akkor valójában nyugalmat vásárolunk. Nem azért fizetjük ki a díjat, hogy később majd „visszanyerjük” a pénzünket, hanem azért, hogy a kifizetett pénznél jóval nagyobb értékű vagyontárgyainkat fenyegető kockázatok miatt ne nekünk kelljen aggódnunk.

Biztosítás ufók, szörnyek és hajvágás ellen

Természetesen a világ fejlődésével párhuzamosan és új, korábban ismeretlen veszélyek megjelenésével a biztosítások is átalakultak. Manapság már nyilván kicsi az igény a kalózok elleni védelemre, ellenben egyre többen keresik az elmúlt években piacra dobott, elsőre sokszor meghökkentőnek számító termékeket.